A betegeknek meg kell tanulniuk elköteleződni saját maguk iránt, képviselni az érdekeiket egyedül és képviselni az érdekeiket együtt. Ebben a gazdasági helyzetben, ebben a sajátos magyar "demokráciában", ebben az egészségügyben sajnos létkérdéssé vált, hogy kreatívan megtanulják menedzselni a betegségüket, vagy az egészségük megőrzését. Műveltebb, a miéknél sokkal inkább a polgáraiknak elkötelezett országokban is szükség van az orvos-beteg kapcsolat átértékelésére. Az E-páciens mozgalom egyik fől célja az orvos-beteg kapcsolat gyorsabb ütemű átrendeződése, valamint minél több hiteles információ megszerzése és megosztása.

Az általam leírtak saját tapasztalatok. Természetesen nem minden egészségügyi szolgáltatóra és dolgozóra vonatkoznak, tisztelet a kivételnek!

Nagyon sok köszönet és hála azoknak a lelkiismeretes orvosoknak, nővéreknek és asszisztenseknek, akik végtelen türelemmel, kedvességgel, szakértelemmel segítik a gyógyulásomat!

Az E-páciens reflektálása az Origo 2015. március 12. Nem az orvosi műhibapereket akarjuk eltussolni c. cikkére 

"Nincs megfelelő számú személyzet a biztonságos betegellátásra, bár ezt a betegek még nem érzékelik." 

A cikk első mondata nem fedi a valóságot azt illetően, hogy a betegek ne érzékelnék, hogy nincs elegendő személyzet. Bármilyen problémát  megemlít a beteg, máris azt a választ kapja, hogy ja, kérem, majd kimegyünk mi is külföldre, és akkor megnézhetik magukat. Voltam sajnos sebészeti ügyeleten külföldön, és a helyzet az, hogy nem állt a rendelés többször félórákig, nem kávéztak, nem intézték telefonon a magánügyeiket a betegek füle hallatára az orvosok és a nővérek. Magyarországon sok helyen finoman megrekedt 60-as évekbeli állapotok uralkodnak.

Az, hogy a társadalombiztosítást megszüntették, igen nagy mértékben csorbította az állampolgári jogokat, ezáltal a betegek jogait, valamint a betegbiztonságot. Ha ez megtörtént suttyomban, akkor sajnos bármi megtörténhet, a bizalom elveszik. 

Danó Anna: A gyógyítás zajlik, az egészségügy ellenáll (Népszabadság, 15.04.25. Az Orbán-kormány egészségüggyel kapcsolatos mély bizonytalanságának igen korán megvoltak a jelei: az új alaptörvényben már szó sem esik a társadalombiztosításról, a 2012-es költségvetési törvény pedig Rogán Antal fideszes képviselő javaslatára meg is szüntette a biztosítási alapú egészségügyet. A munkaadói kötelezettségként befizetett 27 százalékos társadalombiztosítási járulékot átkeresztelték szociális hozzájárulásra, azaz adóvá tették. Ezzel az apró szövegmódosítással megszűnt az a kötelezettség, hogy a befizetett járulékért bármiféle járandóságot, meghatározott egészségügyi szolgáltatást kell biztosítani. A Rogán-féle javaslat egyértelműen a parlamenti többség jóindulatára bízza, mekkora összeget fordítanak az ellátórendszer működtetésére.

A beteggel több esetben úgy bánnak az egészségügyben, mint egy megtűrt kutyával, a hangvétel sokszor kioktató, lekezelő, sértő, a várakoztatás indokolatlan. Minden betegjogot szinte folyamatosan megsértenek, és tudják, hogy nem lesz semmi következménye. Ilyen körülmények között nem lehet betegbiztonságról beszélni sem. Természetesen vannak kivételek is.

A hálapénz igazi haszonélvezői a társadalmi elit tagjai, érinthetetlenek, nekik mindegy, melyik politikai párt van hatalmon, mindenfelé elkötelezettek, komoly gazdasági érdekek állnak a háttérben. Megdöbbentő, hogy e kis számú ember érdekei fontosabbak, mint az orvostársadalom és az egész magyar betegtársadalom érdekei. A társadalom szemet huny a hálapénzzel kapcsolatos összes járulékos törvénytelenség felett, legyen az korrupció vagy fekete jövedelem. Ez a réteg a kerékkötő az igazi egészségügyi reformban. Befolyással vannak a törvényhozásra is. Ők sohasem lesznek várakozók egy várólistán, és soha sem fogják megtudni, milyen a magyar egészségügyben átlagos betegnek lenni.

Danó Anna: A gyógyítás zajlik, az egészségügy ellenáll (Népszabadság, 15.04.25. Az egész egészségügyet korrumpáló hálapénz-rendszert az első ciklusban csak kerülgette a Fidesz-kormány. Újjáalakulása után az új államtitkár, Zombor Gábor az első nyilvános közszereplésén a Figyelő című lap szakkonferenciáján a kormányzati munka egyik központi céljának a hálapénz fölszámolását hirdette meg. Az akkori elképzelés szerint e cél érdekében a közintézmények élesíthették volna azt a jogszabályt, miszerint pénz kérhető (az ellátás OEP finanszírozásának 30 százaléka, illetve maximum 100 ezer forint) a területen kívülről érkezőktől és az orvost választó betegektől. Ebből kapott volna a kórház és a választott orvos is.

Hamar kiderült, hogy a javaslattal nem szimpatizálnak a hálapénzrendszer befolyásos haszonélvezői.

Ha legálisan, számla ellenében lehetne orvost választani, az érintettek bevétele alaposan megcsappanhatna, részben azért, mert a beteg által befizetett összegre rárakódna egy csomó közteher, másrészt az orvos munkáját segítők is bejelentkezhetnek a maguk részéért. Kiderült, hogy a hálapénz megszüntetése nem megy béremelés nélkül, de önmagában az sem hoz megoldást. A legális, térítéses orvosválasztás viszont nyilvánvalóvá tenné, hogy az egészségügy „fizetős", amit az Orbán-kormány sem akart vállalni. Az már csak zavarosabbá tette a helyzetet, hogy a Munkatörvénykönyve és a Büntető Törvénykönyv módosításaival sikerült olyan abszurd helyzetet teremteni, amelyben a kórházigazgatóknak maguknak kell fölhatalmazniuk orvosaikat a hálapénz elfogadásra, akik azonban ugyanakkor a BTK szerint, ha az ügyész úgy gondolja, vesztegetésért ennek ellenére is perbe foghatók.

Az orvos-beteg kapcsolatban feudális a viszony még mindig, sőt egyre inkább az lesz, mivel a beteg egyre kiszolgáltatottabbá válik egy alulfinanszírozott rendszerben. Nincs naprakész és érthető tájékoztatás a betegek részére, hogy pontosan milyen szolgáltatások járnak nekik OEP finanszírozással. A rendeléseken gyakran hiányoznak az eszközök, a beteg külön kérésére adnak csak ambuláns lapot, ami súlyosan sérti a betegjogokat, és nagy mértékben csökkenti a betegbiztonságot is. A papírhiányra való hivatkozás szánalmas és nevetséges. Az egyik onkológiai centrumban van egy tábla a WC-k mellett, hogy azokat komoly anyagi áldozatok árán hozták rendbe, és kérik a betegeket, hogy őrizzék meg azok állagát. Egy ablaktalan szűk folyosón, ahol az onkológiai betegeknek nincs elég ülőhely sem, egy ilyen felirat mélységesen megalázó. Miközben a betegeket kísérleti egereknél is rosszabb körülmények között várakoztatják az ország egyik neves onkológiai intézményében, a mellékhelyiségek megóvására hívják fel táblán a figyelmet. 

Külön bekezdést igényel a kórházak higiéniai állapota. Wc-papír, kézmosó olyan, mint a fehér holló. Természetesen a válasz az, hogy a betegek hazaviszik. Ez csak részben igaz, általában ki sem rakják.

És akkor jöjjenek a betegjogi képviselők! Érdemes megnézni, hogy egy betegjogi képviselőre hány kórház jut Magyarországon. Véleményem szerint elég a számukat tudni, hogy lássuk, mennyire komolytalan ez az egész betegjogi rendszer.

 "Minden tizedik beteggel történik egy nem várt esemény a kórházban. Nemkívánatos esemény például, ha egy beteg elesik a kórházban, vagy ha az alkalmazott gyógyszer valamilyen mellékhatást okoz, vagy például ha a vérátömlesztés során lép fel szövődmény – magyarázta dr. Baranyai Zsolt főorvos, a Magyar Betegbiztonsági Társaság elnöke. Idesorolta a műtéti sebfertőzéseket vagy a betegek összecserélését. Nemkívánatos esemény az is, ha a műtét során idegen test marad a betegben."

Véleményem szerint nem szerencsés egy gyógyszer mellékhatását, vagy egy nem várt szövődményt összemosni egy betegben felejtett eszközzel. Ez nem pongyola fogalmazás, hanem inkább csúsztatás. Ha a beteg elesik, mert véletlenül rosszul lépett, az nem a kórház hibája, ha azonban azért esik el, mert Mari néni lucskosan mosott fel, az már igen. Tehát a betegek összecserélése figyelmetlenség és nem a beteg kockázata, a betegben maradt idegen test egyértelműen a kórház hibája, míg egy nem várt szövődményt valóban nem lehet előre kiszámítani. Van, ami a beteg kockázata, és a kórházak a perek során egyre inkább a betegek kockázatába szeretnének mindent sorolni. Egy beteget, ha nem várt esemény éri, senki sem támogat. Nincs orvos, aki meghallgatná. Szinte alig lenne műhiba per, ha megfelelő lenne a kommunikáció, de nem az. Az orvosok összezárnak, a beteget laikusnak bélyegzik, és még nagyobb kárt okoznak, mint ami történt.

A hatalom, a biztosítók és a kórházak érdeke egy: hogy a betegek minél kevesebb pert nyerjenek meg. Sajnálatos módon ezt nem úgy oldják meg, hogy növelnék a betegbiztonságot, stabil, megbízható minőségű ellátást biztosítanának, hanem úgy, hogy "betartanak" és törvényi úton ellehetetlenítik a kárvallottakat. Törlik a legnagyobb szót a gondosság elöl, törlik a PP-ből az igazságszolgáltatást. Tönkreteszik a jogállamiság látszatát is.

Dr. Ádám György: Emberi lények-e a bírók c. tanulmánykötetéből idézek. Sajnos nem tudom belinkelni, az interneten nem elérhető a könyv.

"Az ezredforduló előtt eltörölték a polgári perjogból az IGAZSÁG-szolgáltatást! 1999. december 7-én arra ébredtünk, hogy a Pp. 1. paragrafusából eltörölték az "igazság alapján biztosított" törvényi tényállási elemet, mondván: 46 év alatt "meghaladottá vált"."

Dr. Simon Tamás Búcsúzik a legnagyobb gondosság? c. írásából idézek:

"Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéséről szóló 2003. évi LXXXIV törvény az 5.§.(1) bekezdésében az egészségügyi dolgozótól elvárható magatartás mértékét az adott helyzetben általában elvárható gondosságként jelölte meg. Az egyes dolgozóktól elvárható magatartás mértéke azonban irreleváns az egészségügyi szolgáltató elleni igényérvényesítéskor. A törvény a Záró-rendelkezései között azonban az egészségügyi szolgáltatóktól elvárható magatartás mértékét is módosította 2004. május 1. napjától oly módon, hogy az Egészségügyről szóló törvény 114.§ 128.§ és 77.§.(3) bekezdéséből törölte a „legnagyobb” szövegrészt. Ez  tulajdonképpen elrejtett törvénymódosítás – amellett, hogy az Egészségügyről szóló törvény 114. és 128. rendelkezéseiből nem volt mit törölni, hiszen azokban a „legnagyobb szó nem szerepelt – a jogszabályi elírások szintjén alapjaiban érintette az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelősségének elbírálásakor alkalmazott elvárhatósági mértéket. 2004. május 1. napjától kezdve ugyanis minden beteget az ellátásban részt vevőktől elvárható gondossággal kell „csak” kezelni, a törvény már nem fogalmazza meg a gondosság mértékét, nem írja el a legnagyobb gondosság alkalmazását."

Dr. Simon Tamás Orvosi műhibák nem műgondokkal c. írásában ezt írja: 

"Az orvosi műhibák okai az alábbi nagyobb csoportokra oszthatóak: diagnosztikus eszközök hiánya, szervezési hiányosságok, műtét-technikai hibák, téves orvos-szakmai döntések, és nem megfelelő tájékoztatás. Az orvosi műhibák kb. 20-30%-a vezethet vissza az első két okra, ami független az orvosok gyógyító tevékenységétől, és az anyagi ráfordítások növelésével, a gyógyintézetek jelentős részének modern diagnosztikus eszközökkel történő ellátásával, a kompetencia határok egyre hatékonyabb kialakításával fokozatosan megszüntethetőek. A másik három ok nagyobb részt függ az orvos szubjektumától, ami javítható a jelenleg is magas színvonalú orvosképzés további növelésével, illetve az egyetem utáni egészségügyi szolgáltatóknál működő álláspontom szerint még mindig hierarchikus, paternalisztikus, hálapénz-függő gyakorlat fokozatos leépítésével, ami az új orvosgenerációknak is egyre több műtét, érdemi orvosi beavatkozás elvégzését teszi lehetővé. Ez utóbbi három ok csökkenthető az orvos szubjektumától független tényezőkkel is pl. az orvosszakmai protokollok megalkotásával, a szakmai minimumfeltételek egyre szélesebb körű megfogalmazásával, a teljes-körű tájékoztatáshoz szükséges szakmailag megfelel tájékoztató nyomtatványok kialakításával."

Visszatérve az Origó cikkéhez:

"A betegeket érintő nemkívánatos események ugyanis nem egy személy tevékenységére vezethetők vissza, hanem rendszerhibák, amelyeket a teljes ellátórendszer működésére kell visszavezetni, mert csak így előzhetők meg."

Ezzel egyetért az E-páciens. Valóban egy rosszul fizetett, fáradt és ingerült orvos egy rosszul felszerelt rendelőben nem hibáztatható egyedül. Valóban nőtt a műhiba perek száma, és valóban egyre többször fordul elő, hogy betegek nyerik  meg ezeket a pereket, azonban a megnyerhető összegek nevetségesen alacsonyak. 

Véleményem szerint szinte minden orvos-beteg interakció sérti az egészségügyi törvényt, mivel nincs teljes körű tájékoztatás, és ehhez a feltételt a fenntartó nem biztosítja.  

A beteg tájékoztatáshoz való joga a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatás, amibe beletartozik a tájékoztatás a lehetséges alternatív vizsgálatokról, módszerekről. A betegnek joga van kérdéseket feltenni. A tájékoztatáshoz fűződő jogok gyakorlásához szükséges feltételeket a fenntartó biztosítja.

A rossz kommunikáció bizalomvesztéssel jár

„25 éve dolgozom rákbetegekkel. Nagyon nem mindegy, milyen kapcsolat alakul ki az orvos és a beteg között, ami nagyban függ attól, az orvos tudja-e a helyzetet jól kezelni, a beteg pedig tud-e felnőttként viselkedni, vagy egy olyan paternalisztikus viszonyt fogad el, melyben mindent ráhagy az orvosra, történjen vele, amit ő akar” – mondta a hvg.hu-nak Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány igazgatója."

"A betegbiztonság komoly globális közegészségügyi probléma, és alapvető szemléletváltozást igényel – mondta Harsányi László klinikai igazgató.

A Semmelweis Egyetemen dolgozik egy olyan munkacsoport, amely már évekkel ezelőtt kidolgozta, hogyan lehet a betegbiztonságot beépíteni a kórházi ellátórendszerbe. A modellt remélhetőleg más kórházak is átveszik, annak ellenére, hogy a magyar kórházak pillanatnyi akkreditációs rendszerében a betegbiztonsági szabályozás nem egy olyan előfeltétel, ami nélkül ne működhetne egy kórház – mondta a professzor."

Az E-páciens véleménye szerint dr. Harsányi László, mint egy neves budapesti klinika igazgatója, valamint a Magyar Orvosi Kamara tagja tehetne lépéseket annak érdekében, hogy a betegbiztonsági szabályozás olyan előfeltétel legyen, amely nélkül ne működhessen egy kórház.

A Magyar Orvosi Kamara Missziós Nyilatkozatában feladatának tekinti, hogy szorgalmazza az egészségmegőrző és betegellátó rendszer működési hibáinak feltárását, joghézagok kiküszöbölését.

...a MOK kommunikációra törekszik az egészségügyi dolgozókkal és a lakosság minél szélesebb rétegeivel, támogatja a betegjogok érvényesülését és vállalja az orvosi tevékenységgel kapcsolatos észrevételek véleményezését."

Magyarországon nincs releváns adat arról, hány beteggel történik a kórházakban nemkívánatos esemény – mondta Harsányi László. Érdemes lenne ilyen irányú szisztematikus adatgyűjtést indítani – mondta egyetértésben dr. Harsányi László és dr. Baranyai Zsolt is.

Ugyanazt gondolom, hogy Dr. Baranyai Zsolt, mint főorvos, az MOK tagja,  és mint a Magyar Betegbiztonsági Társaság elnöke tehetne lépéseket azért, hogy legyen szisztematikus adatgyűjtés a kórházakban a nemkívánatos események tárgyában.

"A betegek számára is világossá kell tenni, hogy az egészségügy veszélyes üzem. Ha ezt előre tudják, talán jobban elfogadják azt is, ha történik velük egy nemkívánatos esemény. A beteg-orvos kapcsolat megváltozott az elmúlt évtizedben. Egy szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő viszony lett mára a korábbi bizalmi kapcsolat helyett. A régebbi egy patriarchális rendszer volt, a mostani pedig egy partneri viszony – véli a professzor – s ez talán megkönnyítheti az együttműködést e területen is."

A betegek tudják, hogy az egészségügy veszélyes üzem. A betegek tudják, hogy maga az élet sem veszélytelen, hogy nincs biztonság. Amennyiben a beteg úgy érzi, hogy partnerként van kezelve, odafigyelnek rá, akkor sokkal könnyebben veszi, ha történik vele egy nem kívánatos eset. Ha azonban lekezelik, nem tájékoztatják, és ezek után történik egy nem kívánatos esemény, egészen máshogy fog a kérdéshez hozzáállni. A professzor úr már hallott a partneri viszonyról, de távolról sincs még ilyen viszony orvos és betege között a legtöbb esetben, mert bár a bizalmi kapcsolat elenyészik, viszont még keményen tartja magát a patriarchális viszony. Rajta kívül még senki nem vette észre, hogy ez megváltozott volna.  Épp ezért jött létre az E-páciens mozgalom, ezért mozdul meg egyre több helyen a társadalom, mert még nincs partneri viszony.  A Magyar Hospice Alapítvány programja is ezt a változást segíti.

A Magyar Hospice Alapítvány orvos-beteg kapcsolat programja A program célja, hogy a magyar egészségügyben a betegek, hozzátartozók személyes kapcsolata a gyógyításukban, ellátásukban kulcsszerepet betöltő orvosokkal, ápolókkal minél inkább közelítsen a mindkét fél számára kívánatos helyzethez, amikor a párbeszéd a kölcsönös tisztelet és elégedettség jegyében zajlik. Célunk, hogy az orvos-beteg kapcsolat a ma jellemző alá-fölérendeltségi viszonyból partneri viszonnyá alakuljon; a betegek méltósága és ezzel gyógyulási esélyeik javuljanak; az orvosok esélye a kiégésre csökkenjen.

as