"100 ezer ember él közöttünk, akikben már ma ott van az a polip, ami a következő 10 évben vastagbélrákot fog okozni. Akiknél időben észreveszik, meg fognak gyógyulni vagy ki sem alakul náluk a rák. Akik nem jutnak el idejében vastagbéltükrözésre, meg fognak halni a betegségben. Március a vastagbélrák ellenes nemzetközi hónap." írja a Rákgyógyítás hirdetések nélkül oldal.

Bár a március elmúlt, a vastagbéltükrözés azonban még nem múlt el, mert, ami késik, az nem múlik. :D A Rákgyógyítás egy kicsit sarkosan fogalmaz, hogy "Akik nem jutnak el idejében vastagbéltükrözésre, meg fognak halni a betegségben." Természetesen csak akkor van erre igen nagy esélyük, ha van egy vagy több polipjuk, ami elrákosodhat.

Tudom, hogy ez a vizsgálat mindenkinek az egyik legutolsó, amit szeretne.

100.000 emberben már benne van az a polip, amitől a következő 10 évben vastagbélrákot kap - írja az oldal. Na most gondolkozzunk! Szeretném-e a vizsgálatot? Nem szeretném. Szeretnék-e vendégnyílást a hasamra. Na, az az, amit végképp nem szeretnék. Szeretnék-e májáttétet, kemoterápiát és szeretnék-e meghalni anélkül, hogy meghintáztatnám az unokámat a játszótéren. Nem szeretnék. Van-e a családban, akinek volt ilyen betegsége. Igen volt, édesapám ebben halt meg. Innentől nem kérdés, hogy mit szeretnék? 50 éves elmúltam, kérek egy beutalót, és örülök, hogy megnézik, mi a helyzet odabent.

A vizsgálat előtti nap a hashajtás jegyében zajlik. Ez elég megterhelő és kellemetlen, de nem fájdalmas. Rossz az íze annak, amit meg kell inni, és rossz, hogy nem ehet akármit az ember. A vizsgálat napja a stresszel telik. Legjobb olyan helyet keresni, ahol bódításban végzik a vizsgálatot. Persze, ezt még a beutaló előtt érdemes. A nagyon félősök altatást is kérhetnek, de persze az jóval több macera, és jóval nagyobb a kockázat. Ne professzort válasszunk, aki sok pénzért bekacsint és esetleg valami kárt csinál, hanem olyan orvost, akit az egészségügyi személyzet javasol, akinek nagy gyakorlata és ügyes keze van.

Ahol én voltam, oldalfekvésben végezték, használnak síkosítót, a bódítás miatt vígan néztem a képernyőn, ahová a nap sem süt, és láttam, ahogy a hurok megsemmisíti a polipjaimat, mert voltak. A polipok megsemmisítése olyan volt, mint valami digitális háborús játék. Zöld felhő vette körül a polipot, amikor a hurok lecsapott. Nem éreztem fájdalmat egyáltalán. A komfortérzet nem volt százas, de még örültem is, hogy nem hiába mentem, mert volt polip, tényleg volt mitől félni, és én megelőztem.

Előre gondolkodtam, segítséget kértem és kaptam, és megelőztem, hogy a polipok elrákosodhassanak. Felelősen, felnőtt módjára gondolkodtam, bátor voltam, döntést hoztam, és elviseltem a kellemetlenségeket azért, hogy az orvosokkal közösen megmentsük az életemet.

Számomra a beavatkozás utáni néhány óra okozott gondot, elég erőteljes görcseim voltak, de legközelebb kérni fogok görcsoldót, hogy átvészeljem, ha ez újra bekövetkezik.  Ne kelljen képet keresnem a vendégnyílásról, gondolkodjon el mindenki, hogy áll a család vastagbélrák terén, vagy azon, hogy milyen az emésztése, akár az óramű, vagy vannak nagy elakadások.