Tűzmadár Alapítvány rákbetegek és hozzátartozók pszichoszociális rehabilitációjáért
Tűzmadár Alapítvány rákbetegek és hozzátartozóik pszichoszociális rehabilitációjáért
A 2. rész szövege
A rák tényleg csak egy metafóra?
Dr. Rohánszky Magda onko-pszichológus a Tűzmadár Házról
A Tűzmadár Alapítvány a László Kórházban található
https://www.tuzmadaralapitvany.hu/
A filmet készítette: Gyimesi Ágnes Andrea, Lenz Tibor
Bankszámlaszám:
10300002-20249829-00003285
Adószám: 18120763-1-41
Ez egy nagyon izgalmas kérdés, mert pszichológusként, és a pszichológusok szeretnének ilyesmit is gondolni, és azt kell, hogy mondjam, hogy 10 évvel ezelőtt, ameddig nem kezdtem el dolgozni az onkológiai osztályon, addig valószínű, hogy én is könnyebben csúsztam volna abba az irányba. Azt gondolom, hogy az elmúlt 50 évben nagyon sokfajta vizsgálat született a pszicho-onkológia körében és ennek egyik irányzata vagy egyik ága ez a pszichobiológiai irány, ami azt nézi, hogy mi is az a lelki történések közül, élettörténések közül, ami hozzájárulhat a betegség kialakulásához. Olyan szoros együttműködés, mint ahogy mi működünk együtt az onkológiai centrummal, ilyen nagyon kevés van. Amikor hozzánk érkeznek akár az osztályról, ugye én az osztályon is dolgozom, ott könnyű megtalálni a betegeket a különböző szűrő kérdőívek és az egyéni beszélgetések segítségével is, akik akár szociális, akár lelki, pszichés szempontból is nehezebb helyzetben vannak, jobban megterheli őket a betegség és nincs hátterük. Több, mint az egyharmada a betegeinknek a létminimum alatt él és egy másik harmada a létminimumon.
Az egyik tényező, ami elfogadott a betegség kialakulásában, ez a stressz. A pszicho-neuro-immunológia, ami az elmúlt 50 évben nőtt fel, és azt nézi, hogy az érzelmi állapotok, tehát a feszültségek, a negatív érzelmi állapotok és a betegségek között mi a kapcsolat. A betegség és az érzelmi állapotok közötti kapcsolatot még nem tudják megmondani, de azt igen, hogy az immunrendszer és a tartós negatív állapotok között az idegrendszer az átkötő kapocs, és az idegrendszer utasításain keresztül az immunrendszer igenis válaszreakciókat ad az érzelmi terhelésekre, vagyis gyengül.
Az életélmény program, ami a stresszkezelést célozza meg, 8 alkalmas program, amiben alapvetően módszereket tanulnak a résztvevők, mint meditáció, testátlégzés, jóga és társai, de a lényeg az egy teljes szemléletváltás, amiben ezek az előbb említettek eszközök, tehát segítenek annak a szemléletnek a kialakításában, hogy megtanuljunk a jelenben lenni. Hajlamosak vagyunk arra - múltbeli tapasztalataink alapján is -, hogy elcsússzunk más irányokba, ezeket igyekszünk felismerni vagy felismertetni a jelenlevőkkel, a gondolattorzításokat, és utána átkapcsolhatunk egy másik tréningünkre, ami hasonló a stresszkezelést célzó életélmény kurzusunkhoz, csak a kommunikáció oldaláról közelíti meg a problémát, pontosan azoknak a helyzeteknek a kezelésével foglalkozunk, amelyek a legtöbb gyötrelmet okozzák az embernek, hogy nem képviseli magát eléggé.
A Simonton tréninget a hatvanas évek végén dolgozták ki, a 60-as évek Amerikájában, amikor a kemoterápiák, sugárkezelések még ott sem voltak olyan sokrétűek és fejlettek, mint most. Sokkal nagyobb mértékben vonták be a betegeket, építettek a betegek saját magukhoz való elköteleződésének elősegítésére mint ma. Igyekszünk mi is teret adni a Heilinger féle családrekonstrukciós módszernek, mert van, akinek ez az útja. Igyekszünk megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az egyén számára fontosak: a lelkiállapot felmérése, a mozgás és a táplálkozás. Van egyéni táplálkozási konzultációs lehetőségünk, van saját dietetikusunk is, és a mozgás, ami különösen a kemoterápia alatt nagyon fontos. A kiújulás vagy a betegség terjedése szempontjából az nagyon fontos, hogy a betegség után milyen edzett vagy. Van egy pszichológiai állapotfelmérés. Ennek a háromnak a figyelembevételével alakul ki aztán a kezelési terv.
Önkénteseink gyakran nyújtanak segítséget, bevásárolnak, takarítanak, gyerekre vigyáznak, és van mobil pszichológusunk, aki adott esetben házhoz megy, rövid pszichoterápiát is tud végezni, egy 5-6 alkalmas pszichogterápiát.
A beteg nem tudja, mennyire fontos ebben a folyamatban.
Mint ahogy elvisszük a testünket az orvosokhoz, és azt várjuk, hogy ők meggyógyítsák, ebben sokszor van egyfajta passzivitás, önátadás, regresszió. Hajlamosak vagyunk ezt a pszichológusoknál is tenni, hogy elvisszük oda magunkat, és megmondják, hogy mit kell tenni, és akkor én meggyógyulok. Alapvetően mind a két helyzetben nagyon fontos egy aktív, önmagamhoz elkötelezett részvétel. Önmagában a módszer alkalmazása nem jelent semmit. Nagyon fontos egy teljes befelé fordulás, koncentráció. Nyilván ennek van egy szociokulturális háttere is, hogy mi mit hiszünk arról, hogy mit tehetünk magunkért. A magyar betegek általában mit gondolnak arról, hogy mennyire vehetnek részt a saját gyógyulásukban, akkor az nem lenne egy nagyon örvendetes kép. Nem tudja, hogy ő mennyire fontos ebben a folyamatban. A jelenlét nem azt jelenti, hogy a héten egyszer két órára eljön, hanem a saját életében való jelenlét az azt jelenti, hogy én most magamért küzdök, hogy mennyire kontrollálom, hogy mennyire kontrollálom én a folyamataimat vagy a külső elvárásoknak akarok megfelelni. Egy beteg azért jó beteg, mert azt gondolja, hogy neki valahogy viselkednie kell, ahogy elvárják tőle.
Bízom benne, hogy a jövő sokkal inkább azokban a kezelésekben rejlik, amelyek személyre szabottak.
Mit jelent a gyógyulás?
Különösen a fiatalabb, a 20 és 40 év közötti gyógyult betegeknél a gyógyulás azt jelenti, hogy én képes vagyok ugyanarra, mint ami a betegség előtt volt. Visszamegyek ugyanabba a stresszes munkába, ugyanabba a kapcsolatba, ugyanabba az élethelyzetbe. Néhány hónap múlva, néha annyi sem kell, az a stressz, az a terhelés, ami a régi élethelyzetből, életkörülményekből fakad, az most viselhetetlen.
Tünetmentességből mikor fordul át újból betegségbe a dolog, ez kérdés. Ha ezeket az okokat elkezdenénk megnézni az adott személyben, hogy van-e ilyen. Néha meg azt is gondolom, hogy lehet, hogy valami egész másról is lehet szó a genetika mellett, mert kicsi gyerekek is születnek rákkal, és talán ezért is van, hogy időről időre újabb koncepciók jönnek elő a betegséggel kapcsolatban.
